Dinamikus, szinte
kirobbanó energiát sugárzó fiatalember lépett be az irodám ajtaján széles
mosollyal az arcán. Miközben hellyel kínáltam, akaratlanul is azon
töprengtem, hogy vajon mit szeretne tőlem? Ahhoz már hozzászoktam, hogy az
emberek legnagyobb része rendkívül tehetségesen palástolja, ha feszült, de ez
azért mégiscsak különösnek tűnt. Vajon milyen problémája lehet egy
üzletembernek a szakmai életében, amikor éppen most nyert el egy vezetői
pozíciót, és utazik külföldre egész családjával? Anyagi gondjai biztosan
nincsenek, hiszen könnyedén tartja el saját magát és családját.
Az első néhány
szavával rögtön felfedte, hogy mi okozza a folyamatos stresszt az életében:
„Szeretném, hogy a sikeresség és a
játszi könnyedség, ami az egyetemig megvolt, most is jellemezze, jelemezné az
életemet!”
Ez már jó lehet
kiindulási pontnak, de a megoldáshoz még kevés. Egy ember az életében egyaránt
szembesül jó és rossz tapasztalatokkal. Amikor valami olyan történik vele, amit
negatívan él meg, de arra képtelen, hogy önerejéből megváltoztassa, akkor
hosszabb távon is stresszes, feszült lesz. Ez a feszültség, amit érez olyan,
mint egy jelző lámpa. Felkapcsolódik, és mutatja, hogy nincs valami rendben.
Éppen úgy, mint amikor kevés a motorolaj az autóban, és felvillan a hibát
jelző fény.
Kerestünk tovább. A
jelenséget úgy tudta körülírni, hogy túlságosan sokszor akar görcsösen elérni
dolgokat, de a szakmai siker csak nem jön. Hol lehet ezt tetten érni? Egy
általánosítással nem sokra megyünk, mert meg kell találni, hogy milyen
helyzetben hozza a rossz döntést, ami tévútra vezeti. Mindaddig, amíg ugyanazt
a rossz döntést hozza meg, hiába nem tud
róla, az elégedetlenség és a stressz ott fog maradni.
Nemsokára el is jutottunk
egy olyan eseményhez, amikor az előző munkahelyén a főnök behozza az egyik
kollégáját – aki talán éppen a leggyengébb teljesítményt nyújtotta a csapatból
– és kijelenti: „Úgy döntöttünk, hogy létrehozunk még egy hierarchia szintet,
és őt nevezzük ki oda vezetőnek!” Egyértelmű volt a csalódottság és a mérhetetlen
harag, ami azonnal magával ragadta: „Legszívesebben ott hagytam volna a céget abban
a pillanatban!” – mondta. De nem tette.
Pedig azonnal jelentkezett (ott is)
benne a feszültség egyéb egyértelmű fizikai, testi tünetekkel együtt. Benne
maradt, és a jelenség ismétlődött, mint ahogy az érzés is. A stressz csak egyre
nőtt benne. A döntés, amit abban a konfliktus helyzetben hozott, automatikusan
zajlott. Tudatos folyamatokon keresztül megváltoztatni nem lehet, mert az
érzelmek, melyek a kulcsot jelentik nem a tudatban, hanem a tudattalanban
vannak. Ezért elindultunk, hogy hipnózissal keressük a megoldást.
Az első ilyen
élmény a középiskolai évekbe vezette vissza, ahol órán beszélgetett, ezért
kihívták felelni, és egyest kapott. Habár ő volt a legjobb tanuló, most mégis
megalázták, amit kénytelen volt elviselni, bár majd szétvetette az indulat.
A második egy
egészen korai emlék, hol az édesapja megfenyíti valamiért. Ez ugyanazt a szilaj
utálatot hozta fel benne. Az út innentől már korábbi életek elfeledett emlékein
keresztül vezetett.
Az elsőt
trónörökösként élte, ahol az uralkodásra készítették fel, de nem érezte még
magát alkalmasnak a feladatra. Végül egyik közeli embere apját megmérgezte, és
az ellenségei viszályt szítottak. Az örökösödés körül pokoli küzdelem bontakozott
ki, és nem sikerül egységet kovácsolnia, így végül maroknyi emberével
menekülnie kellett. Ez már a konfliktus vége, úgyhogy keresni kell tovább a
korábbi életeseményekben, hogy honnan ered a bonyodalom. Még mindig ebben az
életben vagyunk, csak néhány évvel korábban. 16-17 éves koráig nagyjából
zökkenőmentesen zajlott az élete. Egész kisgyerekként mutattják be az
udvarnak, és kezdték meg a neveltetését. 17 éves kora körül tapasztatal
meg először az ármánykodást, ami az udvarban zajlott. Egyik bizalmas embere
meggyilkoltatta a család legfontosabb személyes tanácsadóját. Ő szem és fültanúja
volt az összeesküvésnek, de tehetetlenül szemlélte az eseményeket, illetve nem
tett semmit. Valamivel megzsarolták. Ezen a szinten már elég közel voltunk a
megoldáshoz, mindössze egyetlen lépést kellett tenni ahhoz, hogy a belső
felismerés megszülethessen.
Erre eggyel korábbi
életében nyílt lehetőség. Ott olyan életet élt, ahol a vállalt feladat nem
engedte meg, hogy a tisztaságukon, feddhetetlenségükön csorba essen. Nem
tehettek semmi rosszat. Az egyik társánál kiszúrta, hogy valami méltatlan
dolgot követett el, de hosszas belső tépelődés után végül szemet húnyt felette.
Nem vállalta, hogy megfossza őt rangjától és a mélybe taszítsa, pedig ez lett
volna a kötelessége. A belső, érzelmi transzformáció és felismerés itt vette
kezdetét, míg végül képesnek érezte magát arra, hogy meghozza a nehezebb
döntést, és azt az utat válassza. Ezzel megváltozott.
Ahogy visszatértünk
a másik életbe, már ott is megváltozott személyiséggel, erős kézzel, gyors és
határozott döntésekkel irányította az eseményeket, így az ármánykodás
lehetősége szóba sem került. A dolgok megfelelően rendeződtek el, térhettünk
vissza a jelen élet keretei közé, ahol szintén megváltoztak már a belső képek.
Nemcsak el tudta fogadni, de képes volt megköszönni azt a tanítást, amit az
apjától kapott apró gyermek korában, és így egészen másként lépett már bele a
tinédzser kori eseményekbe is. Vállalta a tette következményeit, és tanulási
lehetőségként tekintett az ott történtekre. A haragnak hűlt helye.
Végül
visszatértünk az eredeti eseményekhez. A főnök bejelentésére egészen új
emberként reagált. Még aznap délután bement hozzá az irodába, hogy beadja a
felmondását, további sikereket kívánva neki. Felismerte, hogy ez nem a hely,
ahol ki tud teljesedni. Már nem hátra felé tekintett, csak előre.
A belső konfliktus
és stressz ezzel megszűnt. Megváltozott emberként tekintett az életére. A
jövőben hasonló helyzettel nem kell szembenéznie, s ha mégis felbukkan, az új
érzelmekkel, új módon tud reagálni. Visszakapta a lendületét.
Loós Balázs
Foto: Freedigitaphotos.net/Ambro_ID-10076348
Freedigitaphotos.net/imagerymajestic_ID-10089789
Az Achirit Ezotéria oldalán megjelenő minden cikk és írás a szerzői jog védelme alatt áll.