Hipnózis – az első tévhit: kinél a kontroll?
„Kissé aggódom!”
„Igazán? És miért?”
„Még soha nem voltam hipnózisban, és félek kiadni a
kontrollt a kezemből.”
Gyakran ezekkel a mondatokkal foglal helyet a fotelben egy-egy
új kliens, közben tekintetéből félreérthetetlenül sugárzik a bizonytalanság.
Pedig szó sincs róla, hogy le kellene mondania az irányításról, vagy azt
kellene tennie, amit a hipnotizőr mond, vagy kér.
Mielőtt arról kezdek beszélgetni vele, hogy mit jelent a
kontroll átadása, meg szoktam kérdezni tőle, hogy miért keresett fel? A válasz
egyszerű, és mindig ugyanúgy hangzik:
„Mert változ(tat)ni szeretnék!”
„Nagyszerű! És van elképzelése arról, hogy ennek mi az
akadálya?”
„???”
„A kontroll!”
Az ember élete folyamatos döntéshozatalról szól. Minden
pillanatban – még, ha nincs is tudatában – döntéseket hoz, majd azoknak
megfelelően cselekszik. A döntései az elméjében születnek meg képek formájában.
Csak azt tudja megtenni, amire képes, amit el tud képzelni. Amikor olyan
helyzetbe kerül, ahol döntenie kell, akkor az elméjében megszületik egy kép,
ami a lehetséges cselekvést mutatja. A tudatalattiban ez a kép kivált egy
érzést, a tudatban pedig egy minősítést: jó vagy rossz nekem, ami történik.
Csak olyan képet tud elfogadni, ami jó neki. Rosszat senki nem tud választani.
 |
| Tévhit, hogy hipnózisban elveszítjük a kontrollt! |
A kontroll egy olyan morális belső értékrenden alapul, ami
abban segít, hogy helyes döntéseket hozhassunk, és ne vigyünk végbe céltalan
pusztítást a környezetünkben. A kontroll a tudatban gyökerezik, és az a
feladata, hogy megakadályozza, hogy mérlegelés nélkül végrehajtsunk bármilyen
elképzelést, mely elménkben megszületik. Ha például szeretnék a villamosról
leszállni, de valaki éppen nekem háttal az ajtóban áll, és nem vesz észre, akkor több
lehetőségem is van. Az egyik ezek közül lehet az, hogy a táskámmal fejbevágom,
majd az ájult emberen átlépve szállok le
a járműről. Választhatom azonban azt is, hogy felhívom magamra a figyelmét, és
megkérem, hogy álljon kicsit arrébb, szabaddá téve ezzel a leszálláshoz az
utamat. Ha a tudati kontroll inaktív, akkor ez a két elképzelés csak a
tudatalattiban aktíválódik. A tudatalattinak viszont teljesen mindegy, hogy
melyiket választom, hiszen nem mérlegel, nem minősít. Az egyiket kiválasztja és
azzal cselekszik. Valószínűleg azt, amelyikkel korábban már találkozott. A
kontroll tehát nagyon is hasznos, csak az a baj vele, hogy a változásnak is
éppen így gátjává válik. Az elme egy adott érzelmet kiváltó helyzetben, mindig
ugyanazt a választ alakítja ki, mert a kontroll csak ezt engedélyezi. Ahhoz,
hogy egy új választ adhassunk egy régi kérésre, előbb el kell engedni a kontrollt.
Ezzel viszont az a gond, hogy a kontroll a tudatban van, és
aki elengedi, az általában rögtön el is alszik. Ezért nehéz például meditálni.
Aki már próbálta, pontosan tudja, hogy miközben transzban van, akkor
legtöbbször azon töpreng, hogy ezeket a dolgokat/képeket most ő találja-e ki,
azaz, még tudatánál van-e, vagy sem? Ha mégsem ez történik, akkor viszont egyszerűen
elalszik. Transzban megoldást találni egy fennálló problémára rendkívül nehéz,
mert a kontroll elengedésével, és a tudat lecsendesítésével a meditálók
többsége rögtön el is alszik, és elfelejti, hogy miért is vágott bele a
meditációba. Egyszerűen átmegy álomba, majd mély alvásba.
Ahhoz, hogy egy problémára megoldást találhassunk, össze
kell hangolni a tudat és tudatalatti működését. Ehhez ki kell kapcsolni a
tudati kontrollt, de valahogy meg kell tartani mégis a következetességet, hogy
ne térjünk le a kitűzött célhoz vezető útról. Ehhez nyújt segítséget a
hipnotizőr. Egyik alapvető feladata, hogy a kliens helyett képviselje a tudatot,
és ezzel a következetességet, de minősítéstől mentesen. A minősítéshez csak a
kliensnek van joga, hiszen az ő problémájára keresünk megoldást.
A kontroll elengedése távolról sem jelenti azonban azt, hogy
a kliens robotként hajtaná végre a kapott utasításokat. Nem a döntéshozatal
jogát, mindössze a következetesség, és logikus gondolkodás képességét adja át
az őt segítő hipnotizőrnek. A hipnózis során, ha nem ért egyet azzal, ami
történik, bármikor megszakíthatja a transzállapotot, visszaveheti a kontrollt, és
ezzel visszatér normál tudatállapotához. Ebben az esetben a hipnózisnak azonnal
vége szakad.
„Furcsa dolog, te is bizonyára már ezerszer elmondtad… hogy
soha nem fogod megtudni, mire vagy képes, amíg meg nem próbálod. Bármennyire is
szomorúan hangzik, legtöbben soha sem próbálnak meg semmit sem csinálni, addig
amíg nem biztosak benne, hogy menni fog nekik.”
(Bob Proctor)
Loós Balázs
Az Achirit Ezotéria oldalán megjelenő minden cikk és írás a szerzői jog védelme alatt áll.
