Bevezetés a hipnózisba 2. rész

Hipnózis – az első tévhit: kinél a kontroll?

„Kissé aggódom!”

„Igazán? És miért?”

„Még soha nem voltam hipnózisban, és félek kiadni a kontrollt a kezemből.”

Gyakran ezekkel a mondatokkal foglal helyet a fotelben egy-egy új kliens, közben tekintetéből félreérthetetlenül sugárzik a bizonytalanság. Pedig szó sincs róla, hogy le kellene mondania az irányításról, vagy azt kellene tennie, amit a hipnotizőr mond, vagy kér.

Mielőtt arról kezdek beszélgetni vele, hogy mit jelent a kontroll átadása, meg szoktam kérdezni tőle, hogy miért keresett fel? A válasz egyszerű, és mindig ugyanúgy hangzik: 

„Mert változ(tat)ni szeretnék!”

„Nagyszerű! És van elképzelése arról, hogy ennek mi az akadálya?”

„???”

„A kontroll!”

Az ember élete folyamatos döntéshozatalról szól. Minden pillanatban – még, ha nincs is tudatában – döntéseket hoz, majd azoknak megfelelően cselekszik. A döntései az elméjében születnek meg képek formájában. Csak azt tudja megtenni, amire képes, amit el tud képzelni. Amikor olyan helyzetbe kerül, ahol döntenie kell, akkor az elméjében megszületik egy kép, ami a lehetséges cselekvést mutatja. A tudatalattiban ez a kép kivált egy érzést, a tudatban pedig egy minősítést: jó vagy rossz nekem, ami történik. Csak olyan képet tud elfogadni, ami jó neki. Rosszat senki nem tud választani.

Tévhit, hogy hipnózisban elveszítjük a kontrollt!

A kontroll egy olyan morális belső értékrenden alapul, ami abban segít, hogy helyes döntéseket hozhassunk, és ne vigyünk végbe céltalan pusztítást a környezetünkben. A kontroll a tudatban gyökerezik, és az a feladata, hogy megakadályozza, hogy mérlegelés nélkül végrehajtsunk bármilyen elképzelést, mely elménkben megszületik. Ha például szeretnék a villamosról leszállni, de valaki éppen nekem háttal az ajtóban  áll, és nem vesz észre, akkor több lehetőségem is van. Az egyik ezek közül lehet az, hogy a táskámmal fejbevágom, majd  az ájult emberen átlépve szállok le a járműről. Választhatom azonban azt is, hogy felhívom magamra a figyelmét, és megkérem, hogy álljon kicsit arrébb, szabaddá téve ezzel a leszálláshoz az utamat. Ha a tudati kontroll inaktív, akkor ez a két elképzelés csak a tudatalattiban aktíválódik. A tudatalattinak viszont teljesen mindegy, hogy melyiket választom, hiszen nem mérlegel, nem minősít. Az egyiket kiválasztja és azzal cselekszik. Valószínűleg azt, amelyikkel korábban már találkozott. A kontroll tehát nagyon is hasznos, csak az a baj vele, hogy a változásnak is éppen így gátjává válik. Az elme egy adott érzelmet kiváltó helyzetben, mindig ugyanazt a választ alakítja ki, mert a kontroll csak ezt engedélyezi. Ahhoz, hogy egy új választ adhassunk egy régi kérésre, előbb el kell engedni a kontrollt.

Ezzel viszont az a gond, hogy a kontroll a tudatban van, és aki elengedi, az általában rögtön el is alszik. Ezért nehéz például meditálni. Aki már próbálta, pontosan tudja, hogy miközben transzban van, akkor legtöbbször azon töpreng, hogy ezeket a dolgokat/képeket most ő találja-e ki, azaz, még tudatánál van-e, vagy sem? Ha mégsem ez történik, akkor viszont egyszerűen elalszik. Transzban megoldást találni egy fennálló problémára rendkívül nehéz, mert a kontroll elengedésével, és a tudat lecsendesítésével a meditálók többsége rögtön el is alszik, és elfelejti, hogy miért is vágott bele a meditációba. Egyszerűen átmegy álomba, majd mély alvásba.

Ahhoz, hogy egy problémára megoldást találhassunk, össze kell hangolni a tudat és tudatalatti működését. Ehhez ki kell kapcsolni a tudati kontrollt, de valahogy meg kell tartani mégis a következetességet, hogy ne térjünk le a kitűzött célhoz vezető útról. Ehhez nyújt segítséget a hipnotizőr. Egyik alapvető feladata, hogy a kliens helyett képviselje a tudatot, és ezzel a következetességet, de minősítéstől mentesen. A minősítéshez csak a kliensnek van joga, hiszen az ő problémájára keresünk megoldást.

A kontroll elengedése távolról sem jelenti azonban azt, hogy a kliens robotként hajtaná végre a kapott utasításokat. Nem a döntéshozatal jogát, mindössze a következetesség, és logikus gondolkodás képességét adja át az őt segítő hipnotizőrnek. A hipnózis során, ha nem ért egyet azzal, ami történik, bármikor megszakíthatja a transzállapotot, visszaveheti a kontrollt, és ezzel visszatér normál tudatállapotához. Ebben az esetben a hipnózisnak azonnal vége szakad.

„Furcsa dolog, te is bizonyára már ezerszer elmondtad… hogy soha nem fogod megtudni, mire vagy képes, amíg meg nem próbálod. Bármennyire is szomorúan hangzik, legtöbben soha sem próbálnak meg semmit sem csinálni, addig amíg nem biztosak benne, hogy menni fog nekik.”

(Bob Proctor)

Loós Balázs

A témához kapcsolódó további cikkek:

Bevezetés a hipnózisba 1. rész

Az Achirit Ezotéria oldalán megjelenő minden cikk és írás a szerzői jog védelme alatt áll.