„Az új főnököm az idegeimre megy! Folyton a nyakamon
lóg, mindenféle feladatokkal bombáz. Leginkább olyanokkal, ami nem is az én
dolgom lenne! Egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni! Állandóan feszült vagyok!”
Egy ilyen hétköznapi
problémával veszi a kezdetét egy folyamat a szervezetben, melynek végkifejlete,
- és a diagnózis bárki számára ijesztően hangozhat: hólyagrák. Amikor
valaki daganatos betegségével szembesül, az élet egy pillanat alatt
átértékelődhet a számára. Általában két lehetőség közül választanak azok,
akikkel ez előfordul. Egyik részük összeomlik egy pillanat alatt, hiszen a rák
egyelőre a legtöbb esetben gyógyíthatatlannak bizonyul. Az ő számukra valóban
ritkán van menekvés.
Vannak azonban
olyan esetek is, szerencsére egyre növekvő számban, amikor a „beteg” úgy dönt,
hogy nem adja fel. Hisz abban, hogy a döntés az ő kezében van. A sors keze nem
véletlenszerűen súlyt le. Ennek a betegségnek oka van, és ő maga az, aki felel
a kialakulásáért! Ha ez így van, akkor ő egyedül képes lehet arra is, hogy
eltüntesse éppen úgy, ahogy létrehozta. Ehhez azonban tudni kell azt, hogy hogyan
alakult ki a daganat, és hogy hogyan lehet megszabadulni tőle végérvényesen.
A daganatos
betegségek kialakulására sokféle magyarázatot alkottak már az utóbbi években,
évtizedekben. Hasznos tudni, hogy hogyan alakul ki, azonban a gyógyuláshoz azonban
ez még kevés. Közülük a számomra legszimpatikusabb az, hogy a szervezet egy
adott konfliktus felbukkanásakor arra törekszik, hogy megerősítse azt a
területet, szervet, melyre a konfliktus feldolgozásához a betegnek szüksége
van. A hólyagrák esetében ez azt jelenti, hogy a kliens olyan konfliktussal
szembesül, melynek során valaki mélyen behatol a birtokhatárain belül. Ezt a
helyzetet ő nem képes kezelni (az állatvilágban ezt a birtokhatár vizelettel
való megjelölésével oldják meg), ezért a hólyagot meg kell erősíteni. Daganat
keletkezik. A szervezet a hólyag falának megerősítését, vagyis a daganatos
sejtek szaporítását mindaddig fenntartja, amíg a konfliktus meg nem oldódik. Miután
azonban a konfliktus megoldódott, a daganat lebontásra kerül a szervezet által
– a beteg „spontán” meggyógyul. Ahhoz tehát, hogy a betegségéből felépülhessen,
meg kell oldani a konfliktust.
A megoldáshoz a
kulcsot az adja a kezünkbe, hogy a szervezet biológiai, élettani folyamatait - így
a sejtek osztódását is - a tudattalan vezéreli, mégpedig pontosan ugyanazon a
módon, ahogy a konfliktusban vezérli az illető viselkedését is. A konfliktusban
kiváltott érzelmek irányítják azt, ahogyan az illető a kommunikációját alakítja
a főnökével, és ugyanezek az érzelmek irányítják az idegrendszer és hormonok
segítségével a szervezet belső folyamatait.
A gyógyuláshoz
ezért az érzelmeket kell feldolgozni.
Az érzelmek
feldolgozásának egyik leggyorsabb módja a hipnózis. Hipnózis segítségével
könnyűszerrel kikapcsolható a tudat zavaró hatása, és így könnyen aktiválni
lehet a tudattalan regeneráló, gyógyító mechanizmusait. Regressziós,
vizualizációs és szuggesztiós technikák ötvözésével egyrészt tudatosíthatók és
feldolgozhatók azok a rég elfelejtett emlékképek, melyek az érzelmeket
vezérlik, és így kényszerítik a beteget a hibás viselkedésminta fenntartására,
másrészt erősíteni lehet az énképet, így helyreállítva az önbizalmat. A
gyógyulási folyamat a daganatos sejtek elbontását célzó vizualizációval tovább
gyorsítható.
A hipnózissal
történő kezelés egyik legnagyobb előnye, hogy a betegség bármely szakaszában
sikerrel alkalmazható. Sok esetben a beteg akkor is felépül, amikor az orvosok
már lemondanak róla. A hipnózis esetében is érvényes az a szabály, hogy minél
előbb észlelik a problémát, annál könnyebb kezelni azt. A hipnózis másik előnye,
hogy más kezelésekkel párhuzamosan alkalmazható, és semmilyen káros, vagy
kellemetlen mellékhatása nincs.
Loós Balázs
Az Achirit Ezotéria oldalán megjelenő minden cikk és írás a szerzői jog védelme alatt áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése