Bevezetés a hipnózisba 3. rész

Hipnózis – a második tévhit: „Jaj, csak nehogy benne ragadjak!?”

A hipnózis ugyanolyan transzállapot, mint amit akkor élünk  át, amikor meditálunk. Transzállapotot úgy lehet létrehozni, hogy az elme lecsendesítésével egyetlen dologra koncentrálunk. Aki ezt próbálta már, valószínűleg megtapasztalta, hogy nem is annyira egyszerű elérni, mert a gondolatoktól nem könnyű megszabadulni, zavaróan tolakodnak előre. Amikor végre mégis sikerül, akkor azonban annyira ellazul a többség, hogy rögtön el is alszik.

Az emberi test és elme által kibocsátott elekromágneses hullámokból lehet arra következtetni, hogy mennyire aktív agyi tevékenységet folytat a meditáló, azaz mennyire mély transzállapotba sikerült kerülnie. Az elme normális, hétköznapi aktivitása közben, vagyis általában az elme a 12 Hz feletti tartományban aktív. Normális, stresszmentes állapotban 18 Hz körül frekvencián működik. Aki lecsukja a szemét, és kicsit lecsendesíti az elméjét, gyorsan 12 Hz alá kerülhet. Ezt alfa állapotnak hívják, és viszonylag könnyen elérhető. Az alfa tartomány alsó határa 8 Hz, alatta egyre mélyülő transzállapot szintek következnek, de ekkor a tudat már annyira inaktív, hogy csak nagy nehézségek árán lehet még éppen hasznát venni, ezért a meditáló könnyen átmegy előbb az álom, majd az állommentes mély alvás állapotába. A transz tehát egy nagyon illékony egyensúlyi állapot, melyet a többség csak hosszas gyakorlás után tud elsajátítani, és a benne rejlő lehetőségeket kihasználni.

Sokkal könnyebb azonban fenntartani ugyanezt a transzálapotot úgy, hogy valaki segít benne. Az ő feladata az, hogy megakadályozza, hogy elaludj, vagy, hogy visszatérj normál tudatállapotra. Vagyis elsősorban arra ügyel, hogy ez a máskülönben igen borulékony egyensúlyi állapot fenntatható legyen hosszabb időn keresztül. Ha a hipnózist segítő személy elhallgat, vagy például elhagyja a helyiséget, akkor a transz lassan elmélyül, majd átmegy álomba, végül mély alvás állapotába. Vagyis, a kliens elalszik. Később aztán, miután kialudta magát, felébred, azaz visszatér normál tudatállapotához, mintha csak aludt volna egy nagyot. A hipnózisban benne ragadni tehát lehetetlen.

Van viszont egy kellemetlen helyzet, ami kialakulhat. Manapság eléggé elterjedt az „utaztatásnak” nevezett folyamat, mely tulajdonképpen a reinkarnációs, tehát előző életbe visszavezető regressziós folyamat. A regresszió során a tudatalattinak azt a képességét használjuk ki, hogy egy adott érzelemhez rögzítve képesek vagyunk felidézni korlátlan mennyiségű emléket a múltból attól függetlenül, hogy mikor történt. A lényeg az, hogy ugyanazt az érzést váltsa ki a kérdéses jelenet. Amikor valaki belefog egy ilyen regressziós hipnózisba, akkor a siker kulcsa az, hogy felidézze azt az érzelmet, ami elég intenzív ahhoz, hogy átvigyen egy előző életbéli emlékképbe. Ha képes arra, hogy elfogadja a tudatalattijából érkező emlékképeket, akkor akár egy, vagy több korábbi életét is visszahozhatja emlékezetébe. A hipnózist követően mindenre emlékezni fog. 

A siker kulcsa viszont ebben az esetben az, hogy először felidézze azt az érzést, melyhez a tudatalatti a képet kötheti. Az ilyen érzések általában kellemetlenek, hiszen pontosan azért van szükség a változásra, hogy a kellemetlen élményektől, és érzésektől megszabaduljunk. Ez viszont azt is jelenti egyben, hogy a kellemetlen érzés kellemetlen emlékeket fog felhozni egy olyan életből, amit elfelejtett, de most visszaidézte az emlékezetébe. Ennek az az eredménye lehet, hogy az eredetileg zavaró, de nem feltétlenül nagyon nagy belső feszültséget, azaz stresszt kiváltó érzést az utaztatás során felerősítik a felbukkanó emlékek. A folyamat során felszínre hozott érzéseket, és élményeket mindenképpen érdemes feldolgozni és megoldást találni rájuk, mert különben hatványozott erővel maradnak ott a tudatalattiban. Ezért mindenképpen fontos, hogy a reinkarnációs utazás egyben megoldást is kínáljon a problémára amivel a szakemberhez fordul, vagyis ne pusztán az „IBUSZ” utazás legyen belőle, mert annak esetleg kellemetlen feszültség lehet a vége. A feszültség ilyenkor mindaddig ott marad, amíg valaki ismét vissza nem segít a kérdéses életbe, és megoldást nem talál a problémára, azaz, oldja az érzelmet és a stresszt is vele együtt.

Fontos tehát ismételten kihangsúlyozni, hogy a hipnózisban benne ragani. Azonban a transzállapot segítségével felhozott érzelmeket érdemes mindeképpen feloldani, hogy nyugodt és stresszmentes napok kövessék a folyamatot. Ezért azt javaslom, hogy a reinkarnációs „kiruccanás” ne pusztán utazás, hanem terápia is legyen egyben. Ebben a formában ugyanis nagyon hatékony eszköz lehet!

„A fiatal pár a mézeshetek alatt megbeszéli egymással, hogy abban az esetben, ha egyikük meghalna, a másik 30 nap múlva megpróbál kapcsolatba lépni vele a túlvilágon. Valóban, a fiatalembert elgázolja egy autó, és 30 nap múlva a fiatal özvegy elmegy egy szeánszra, hogy beszéljen vele.
Tényleg sikerül a szellemidézés, és a fiatalasszony megkérdezi a férjét, hogy meséljen a környezetéről.
- Ó, minden gyönyörű, az ég kék, gyönyörű növényzet, szép virágok, süt a nap....
A fiatalasszony kérdezi, hogy mit csinál egész nap?
- Reggel felkelünk, reggelizünk, azután szex van délig, akkor bekapunk valamit, és megint szex van vacsoráig, ami után megint szex van éjfélig.
A nő egy kicsit sértődötten kérdezi:
- Ilyen lenne a mennyország?
- Nem a mennyországban vagyok. Nyúl vagyok Arizonában.”

Loós Balázs

A témához kapcsolódó további cikkek:

Bevezetés a hipnózisba 1. rész
Bevezetés a hipnózisba 2. rész

fotó: freedigitalphotos.net/"Womans Face And Abstract Technology" by Victor Habbick

          freedigitalphotos.net/"Open Mind" by Idea go

Az Achirit Ezotéria oldalán megjelenő minden cikk és írás a szerzői jog védelme alatt áll.