Kollektív tudattalan, avagy a morfogenetikus mező |
Kevesen ismerik, mégis sokan használják a morfogenetikus
mező kifejezést. De nevezhetjük kollektív tudattalannak is, ahogy C.G. Jung
tette a XIX. században.
Mai korunk egyik fontos kérdése, hogy mi irányítja az
életünket? A politika vagy a genetika, esetleg a szabad akarat vagy maga a
sors? Kinek melyik a szimpatikus, szabadon választhat.
Azonban nem tekinthetünk
el azoktól a szabályszerűségektől, melyek befolyással bírnak a hétköznapjainkra
is. A gondolatok, akár csak a fizikai anyagok, kapcsolatban állnak egymással és
kölcsönhatásba is léphetnek. A legizgalmasabb, hogy ehhez a fajta
kölcsönhatáshoz nem kell fizikai (térbeli) közelség. Tudósok több kísérlettel –
később részletezem – is bizonyították, hogy az Univerzumban létező minden anyag
leírható hullámjelenségként is, és ezek rezgése-sugárzása egy olyan láthatatlan
közeget hoz létre, amely mindenhol körülvesz bennünket. Az ember is képes
kommunikálni, információkat tanulni ezen a közegen keresztül.
A morfogenetikus mező nem más, mint a minket körülvevő
térben lévő rezgések összessége. Minden rezgés, amit kibocsátunk és befogadunk,
mint egy emlékezetdarab, egy információszál, ott lebeg körülöttünk. Ugyan
jelenleg az érzékszerveinkkel nem tudunk kapcsolatot teremteni ezzel a mezővel
(nem látható, nincs szaga vagy íze, nem tapintható, nem hallható és még
hőmérséklete sincs), létezését mégis képesek voltak bizonyítani.
Néhány nagyon ismert kísérleten keresztül tudom bemutatni,
hogyan is működik a morfogenetikus mező, mint jelenség.
A kritikus tömeg elérését követően az információ ugrásszerűen tejed |
A „100 majom kísérlet”, mely Lyall Watson nevéhez és a
kritikus tömeg fogalmához kapcsolódik, arról szól, hogy egy Japán szigeten
vizsgáltak egy majomkolóniát. A majmoknak adott édesburgonya koszos lett,
amikor azt kirakták az állatoknak, és ez zavarta a majmokat. Egy fiatal egyed
megmosta, amivel elhárította a kellemetlenséget. Majd megtanította erre anyját és
a közelében lévő majom egyedeket is. Előbb-utóbb mindannyian megmosták a
burgonyát, mielőtt megették volna.
Amikor a majmok száma – akik megmosták a burgonyát – elérte
a kb. 100-at, akkor spontán, a környező szigeteken, de még a szárazföldön élő
majmok is megmosták az édesburgonyát evés előtt. Vagyis valamilyen
metakommunikációs csatornán keresztül eljutott hozzájuk is a helyes cselekvés,
mint tudás.
Vajon Ön hány arcot tud megszámolni a képen? |
Ezen a kísérleti eredményen felbuzdulva embereken is
letesztelték, hogy működik-e ez a mechanizmus, vagyis hogy létezik-e az emberek
számára is ez a tanulási módszer.
Dr. R. Sheldrake vizsgálatai során egy olyan képet
készítettek, amely sok emberi arcból állt össze valami új képpé. Azt
vizsgálták, hogy hány arcot vesznek észre az alanyok. Ausztráliában néhány száz
emberrel végezték el a felmérést, az eredmény kb. 20%-os felismerési arány
volt. Ezek után Angliában egy helyi televízióban bemutatták a képet, és
részletesen elmagyarázták, hogy hol találni rajta a rejtett arcokat. A kutatók
másik csoportja pár perccel később Ausztráliában egy új (addig a vizsgálatban
nem szereplő alanyokból álló) csoportnak mutatta meg a képet, akik 90%-os
eredménnyel fedezték fel a rejtett arcokat.
Ehhez nem nagyon kell semmit hozzátenni, érthető, hogy az
emberek ugyanúgy részesei annak a rezgés- és energiamezőnek, ami a majmokat is
összekötötte.
Morfogenetikus mezőnek tekintjük azt a közeget, amiben élünk
és összeköt minket. A családállítás elsőszámú szakembere, Bert Hellinger és a
morfogenetikus mezőt vizsgáló dr. Rupert Sheldrake ugyanarra a következtetésre
jutott e témában, vagyis, hogy minden emlék és élménylenyomat ott kering
körülöttünk, és pusztán ráhangolódás kérdése, hogy felvesszük-e a bennük rejlő
információkat.
A családállítás során mindenki, aki valamilyen helyzetet
elfoglal az állító családjának rendszerében, automatikusan rákapcsolódik a
morfogenetikus mezőn keresztül az adott személy mezőrészletéhez. Ugyan nem
tudatos és nem kézzelfogható ez a kapcsolódás, mégis legtöbben, akik már
próbálták, arról számolt be, hogy testi szinten is érzékelte az adott személy
érzelmi és fizikai állapotát. Akkor is, ha már elhunyt embert személyesített
meg.
Különféle neveken nevezik ugyan, de a morfogenetikus mező
információival dolgozik a Spirituális Választerápia és a Quantum Mátrix módszer
is, ugyanis ezekben a terápiákban is az idő kiiktatásával tisztítanak ki vagy oldanak
fel olyan emlékeket, amelyeket ez a különös morfogenetikus mező eltárol, és folyamatosan
hozzáférhetővé tesz.
Morfogenetikus mező - körülvesz most, és mindig |
Ha elfogadottnak tekintjük, hogy létezik, és az univerzum
létezésével azonos „ideje” rendelkezésre áll ez a mező, akkor kétségeket lehet
támasztani akár a Darwin nevéhez fűződő evolúciós elmélettel szemben is, miszerint a
verseny és a genetika a nyitja egy-egy faj fennmaradásának, és elterjedésének.
A morfogenetikus mező létezéséhez kapcsolódó kísérletek mindegyike bizonyítja,
hogy ha egy faj egyedei egy adott ismeretet elég nagy számban birtokolnak,
akkor az ismeret továbbterjedése sokkal gyorsabb, mint azt a racionális okok
(tanulás, genetikai továbbörökítés, térbeli érintkezés) magyarázni tudnák.
Erről ír Brian Goodwin a „Hogyan változtatta meg foltjait a leopárd” című
könyvében. A fajok természetbeli fennmaradást talán csak az befolyásolja, hogy
milyen gyorsan érik el az egyedek a kritikus tömeget, ami után az információ a
morfogenetikus mező segítségével már „magától beépül” a többiekbe is.
Sokan vélik úgy, hogy az emberiség most éppen az ugrásszerű
fejlődés kapujában áll, hiszen az ezotériával és spiritualitással foglalkozók
száma kezdi megközelíteni a kritikus tömeget. Ha ezt a cikket érdekesnek és elgondolkodtatónak
találta, máris eggyel közelebb kerültünk hozzá. Ha lájkolja és meg is osztja, szinte
már a célegyenesben leszünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése