Túl téren és időn – az esszenciális INFORMÁCIÓ

Morfogenetikus mező

Kollektív tudattalan, avagy a morfogenetikus mező

Kevesen ismerik, mégis sokan használják a morfogenetikus mező kifejezést. De nevezhetjük kollektív tudattalannak is, ahogy C.G. Jung tette a XIX. században.

Mai korunk egyik fontos kérdése, hogy mi irányítja az életünket? A politika vagy a genetika, esetleg a szabad akarat vagy maga a sors? Kinek melyik a szimpatikus, szabadon választhat. 

Azonban nem tekinthetünk el azoktól a szabályszerűségektől, melyek befolyással bírnak a hétköznapjainkra is. A gondolatok, akár csak a fizikai anyagok, kapcsolatban állnak egymással és kölcsönhatásba is léphetnek. A legizgalmasabb, hogy ehhez a fajta kölcsönhatáshoz nem kell fizikai (térbeli) közelség. Tudósok több kísérlettel – később részletezem – is bizonyították, hogy az Univerzumban létező minden anyag leírható hullámjelenségként is, és ezek rezgése-sugárzása egy olyan láthatatlan közeget hoz létre, amely mindenhol körülvesz bennünket. Az ember is képes kommunikálni, információkat tanulni ezen a közegen keresztül.

A morfogenetikus mező nem más, mint a minket körülvevő térben lévő rezgések összessége. Minden rezgés, amit kibocsátunk és befogadunk, mint egy emlékezetdarab, egy információszál, ott lebeg körülöttünk. Ugyan jelenleg az érzékszerveinkkel nem tudunk kapcsolatot teremteni ezzel a mezővel (nem látható, nincs szaga vagy íze, nem tapintható, nem hallható és még hőmérséklete sincs), létezését mégis képesek voltak bizonyítani.

Néhány nagyon ismert kísérleten keresztül tudom bemutatni, hogyan is működik a morfogenetikus mező, mint jelenség.

A kritikus tömeg elérését követően az információ ugrásszerűen tejed

A „100 majom kísérlet”, mely Lyall Watson nevéhez és a kritikus tömeg fogalmához kapcsolódik, arról szól, hogy egy Japán szigeten vizsgáltak egy majomkolóniát. A majmoknak adott édesburgonya koszos lett, amikor azt kirakták az állatoknak, és ez zavarta a majmokat. Egy fiatal egyed megmosta, amivel elhárította a kellemetlenséget. Majd megtanította erre anyját és a közelében lévő majom egyedeket is. Előbb-utóbb mindannyian megmosták a burgonyát, mielőtt megették volna.

Amikor a majmok száma – akik megmosták a burgonyát – elérte a kb. 100-at, akkor spontán, a környező szigeteken, de még a szárazföldön élő majmok is megmosták az édesburgonyát evés előtt. Vagyis valamilyen metakommunikációs csatornán keresztül eljutott hozzájuk is a helyes cselekvés, mint tudás.

Vajon Ön hány arcot tud megszámolni a képen?

Ezen a kísérleti eredményen felbuzdulva embereken is letesztelték, hogy működik-e ez a mechanizmus, vagyis hogy létezik-e az emberek számára is ez a tanulási módszer.

Dr. R. Sheldrake vizsgálatai során egy olyan képet készítettek, amely sok emberi arcból állt össze valami új képpé. Azt vizsgálták, hogy hány arcot vesznek észre az alanyok. Ausztráliában néhány száz emberrel végezték el a felmérést, az eredmény kb. 20%-os felismerési arány volt. Ezek után Angliában egy helyi televízióban bemutatták a képet, és részletesen elmagyarázták, hogy hol találni rajta a rejtett arcokat. A kutatók másik csoportja pár perccel később Ausztráliában egy új (addig a vizsgálatban nem szereplő alanyokból álló) csoportnak mutatta meg a képet, akik 90%-os eredménnyel fedezték fel a rejtett arcokat.

Ehhez nem nagyon kell semmit hozzátenni, érthető, hogy az emberek ugyanúgy részesei annak a rezgés- és energiamezőnek, ami a majmokat is összekötötte.

Morfogenetikus mezőnek tekintjük azt a közeget, amiben élünk és összeköt minket. A családállítás elsőszámú szakembere, Bert Hellinger és a morfogenetikus mezőt vizsgáló dr. Rupert Sheldrake ugyanarra a következtetésre jutott e témában, vagyis, hogy minden emlék és élménylenyomat ott kering körülöttünk, és pusztán ráhangolódás kérdése, hogy felvesszük-e a bennük rejlő információkat.

A családállítás során mindenki, aki valamilyen helyzetet elfoglal az állító családjának rendszerében, automatikusan rákapcsolódik a morfogenetikus mezőn keresztül az adott személy mezőrészletéhez. Ugyan nem tudatos és nem kézzelfogható ez a kapcsolódás, mégis legtöbben, akik már próbálták, arról számolt be, hogy testi szinten is érzékelte az adott személy érzelmi és fizikai állapotát. Akkor is, ha már elhunyt embert személyesített meg.

Különféle neveken nevezik ugyan, de a morfogenetikus mező információival dolgozik a Spirituális Választerápia és a Quantum Mátrix módszer is, ugyanis ezekben a terápiákban is az idő kiiktatásával tisztítanak ki vagy oldanak fel olyan emlékeket, amelyeket ez a különös morfogenetikus mező eltárol, és folyamatosan hozzáférhetővé tesz.

Morfogenetikus mező - körülvesz most, és mindig

Ha elfogadottnak tekintjük, hogy létezik, és az univerzum létezésével azonos „ideje” rendelkezésre áll ez a mező, akkor kétségeket lehet támasztani akár a Darwin nevéhez fűződő evolúciós elmélettel szemben is, miszerint a verseny és a genetika a nyitja egy-egy faj fennmaradásának, és elterjedésének. A morfogenetikus mező létezéséhez kapcsolódó kísérletek mindegyike bizonyítja, hogy ha egy faj egyedei egy adott ismeretet elég nagy számban birtokolnak, akkor az ismeret továbbterjedése sokkal gyorsabb, mint azt a racionális okok (tanulás, genetikai továbbörökítés, térbeli érintkezés) magyarázni tudnák. Erről ír Brian Goodwin a „Hogyan változtatta meg foltjait a leopárd” című könyvében. A fajok természetbeli fennmaradást talán csak az befolyásolja, hogy milyen gyorsan érik el az egyedek a kritikus tömeget, ami után az információ a morfogenetikus mező segítségével már „magától beépül” a többiekbe is.

Sokan vélik úgy, hogy az emberiség most éppen az ugrásszerű fejlődés kapujában áll, hiszen az ezotériával és spiritualitással foglalkozók száma kezdi megközelíteni a kritikus tömeget. Ha ezt a cikket érdekesnek és elgondolkodtatónak találta, máris eggyel közelebb kerültünk hozzá. Ha lájkolja és meg is osztja, szinte már a célegyenesben leszünk…