A gyógynövények sokszínű felhasználása 1.

Egyre nagyobb teret hódít magának a régi idők gyógyászata: a gyógynövény kúrák, terápiák használata. A növények sokrétű felhasználása változatos lehetőséget nyújt ahhoz, hogy azok is találjanak köztük maguknak megfelelőt, akik kevésbé járatosak ebben a témakörben. Mint minden divathullám esetében, itt is sok az összeollózott cikk, és sajnos ezek legtöbbször többet ártanak, mint használnak.  

Ebben a sorozatban szeretnénk a növények felhasználásának a különféle módjait összefoglalni. Kezdve a növények részeinek ismertetésével, folytatva a begyűjtéssel kapcsolatos ismeretekkel és az egyes elkészítési módok bemutatásával.

A növények felhasználható részei

Gyökér: a növény föld alatti része, mely általában nagyon koncentráltan tartalmazza a növényfajra speciálisan jellemző hatóanyagokat, más néven drogokat.

Általában nagyon meg kell mosni, de hámozni nem kell.

A gyökér a növekedési szakasz elején – tavasz elején tartalmazza a legnagyobb koncentrációban a drogot.

Szár: Ritkábban használjuk, általában a levél mellett kerül bele a teába, vagy főzetbe. A rosszabb minőségű előre csomagolt termékekben nagyobb mennyiségben fordul elő. Hatóanyagtartalma a teljes növényben a legkisebb.

Levél: A növények legtöbbjénél ez a rész kerül felhasználására a virág mellett. Hatóanyaga tartalma a hajtás csúcsokhoz közel a legnagyobb koncentrációjú. Szedéskor figyelni kell, hogy teljesen ép, egészséges, rovaroktól és sérülésektől (rágás, szakadás, elfeketedés) mentes részt szedjünk csak le.

Virág, virágzat: a növények legváltozatosabban felhasznált része. Általában a virágzási idő elején érdemes begyűjteni, és minden esetben figyelni kell, hogy ne bújjon meg benne semmilyen rovar, mert a virágzatot nem szoktuk megmosni felhasználás előtt, mert akkor az értékes virágpor mind kimosódna belőle.

Az elszáradt részeket minden esetben el kell távolítani a virágból, még akkor is, ha szárítva akarjuk később használni.

Termés, mag: A virágzás utáni állapotban, amíg a termés és a mag éretlen nem ajánlatos a gyűjtés, kivéve azokat a speciális eseteket, amiknél arra a hatóanyagra van szükség, ami még az értetlen gyümölcsben van. (Ilyen például a csipkebogyó, melynek világos piros, éretlenebb termésében magasabb a C-vitamin koncentráció, míg az érettebb, dér csípte bogyó antioxidáns tartalma a magasabb.)

Beszerzés

A növények beszerzésénél - legyen ez üzletben vásárolt növény, vagy önállóan begyűjtött növény -  a legfontosabb, hogy ellenőrzött helyről származzanak. Sajnos nem minden gyártó figyel oda alaposan a részletekre, illetve nem megfelelő növényrészek kerülnek bele egy-egy csomagba. Tehát, ha lehetőség van rá, akkor inkább egy vidéki „füves-embert” kell keresni, aki nem a tömeggyártásból él.

Az önálló begyűjtésnél a főszabály, hogy a növény autó utaktól minimum 150 méterre legyen, valamint, hogy a védett területeken nem szedünk gyógynövényt sem!

Minden esetben legyen velünk egy növényhatározó, mert szinte minden gyógynövénynek van egy „alteregója”, ami teljesen más hatóanyagokat tartalmaz. Általában csak nagyon apró eltérések vannak az egyes hasonlító fajok között, például a levél fonákja, a szár „szőrössége”, vagy a virág szirmainak száma szokott különbözni.

Eleinte érdemes olyan személlyel közösen szedni, aki járatos a gyógynövények világában.

Tartósítás

A növény felhasználása és tartósítása nem keverendő össze. A tárolásra alkalmassá tétel is fontos eljárás, és körültekintően kell csinálni, hogy a gyógynövény minél jobb minőségben maradjon meg. Bizonyos hatóanyagok – pl. a C-vitamin – melegítés hatására elillannak, ezekről érdemes már a tartósítás előtt tájékozódni.

Szárítás, aszalás

Szárítás:

A legtöbb növény és termés esetében ez a legismertebb eljárás a tartósításra. A szárítást fektetve szellőző helyen, vagy lógatva száraz napos, de szellőző helyen érdemes csinálni. A tűző nap is megfelelő a szárításhoz, de ebben az esetben fokozottan kell figyelni arra,  hogy folyamatosan forgassuk a növényeket, hogy az alsó részei is tudjanak száradni. 

Akár fektetve, akár lógatva szárítunk meg kell oldani, hogy minél kevesebb por kerüljön a növényre. Gézzel, vagy jól szellőző (nem műszálas) függönyanyaggal letakarva ez nagyjából megakadályozható. 

Aszalás

Azokat a húsos terméseket, melyek nedvességtartalma magas csak aszalással lehet igazán jól tartósítani, sajnos ezek esetében a fagyasztás nem megoldás. Az aszalás hosszú időn át folyamatos meleg hőmérsékleten történik. A gyümölcsöket fel is lehet darabolni hozzá. A magas hőmérséklet nem 100 fok, hiszen nem sütni akarjuk, hanem kb 45-55 fok, ahol még a hatóanyagok nem illannak el.  Manapság erre a légkeveréses sütők, illetve a speciálisan aszalásra kifejlesztett gépek a legalkalmasabbak, de természetesen forró nyári napokon a szabadban is lehet aszalni. A porosodás megelőzése itt is kiemelt feladat, azonban az aszalás során nem érdemes letakarni a gyümölcsöket, mert akkor a nedvesség nem tud távozni. 

Fagyasztás

A legtöbb növény fagyasztható, sőt alkalmasint ez a kedvezőbb eljárás, hiszen a növény illóanyagai is megőrződnek. 

Nem érdemes fagyasztani azokat a növényeket, vagy növény részeket, melyeknek nagyon nagy a nedvesség tartalma, mert ahogy a növény belsejében lévő víz megfagy szétfeszíti a növény molekula szerkezetét, és ettől roncsolódik a növény, és esetleg megváltozhat a viselkedése. 

A legkönnyebben a fűszernövények fagyasztásához hasonlóan lehet a leveleket lefagyasztani.

A növényeket jobb műanyag dobozba tenni, és felcímkézni, mert a sima nylon zacskós fagyasztáskor a ki-be rakás és pakolás során összetöredeznek a levelek, és gyakorlatilag zúzalék lesz belőle. A címkézés azért fontos, mert ugyan mindig azt gondoljuk, hogy emlékezni fogunk, de valójában nem fogunk. 

Tárolás

A szárított és aszalt növényeket sima dunsztos üvegben, jól lezárva lehet tárolni. Ezeknél is fontos, hogy legyenek dátummal és névvel ellátva. 

A lógatva szárított növényeket lehet sima vászon zsákban is tárolni, de ebben az esetben figyelni kell a molyosodás megelőzésére. 

A fagyasztott növények tárolása értelemszerű, felolvasztás után nem érdemes visszafagyasztani. 

A sorozat további részeiben a friss, vagy tartósított gyógynövények felhasználásáról lesz szó. A második részben a meleg eljárásokról, (forrázat, tea, főzet), és a hideg eljárások közül a tinktúrák készítéséről írunk. A harmadik részben pedig az olajok, illóolajok, krémek, zselék és fürdősók készítését részletezzük gyakorlatorientált módon.

A cikket írta: Bogdán-Körmöczi Júlia

Az Achirit Ezotéria oldalán megjelent minden írás a szerzői jog védelme alatt áll.