A Magyarországon
Valentin-napként meghonosodott, az angol Valentine’s Day kifejezésből átvett
ünnep keresztény és pogány tradíciókon alapszik. Szent Bálint napja a keresztény
hagyomány szerint tulajdonképpen egy igen szomorú megemlékezés is lehetne,
hiszen Bálint – II. Claudius római császár idején – hite miatt február 14-én
halt mártírhalált. Hogy mégis a szerelmesek ünnepe lett ez a nap, egy
legendának köszönhető: eszerint mielőtt a keresztényüldözés áldozata lett,
Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását.
Kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te
Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.
A pogány
eredetmítosz is érdekes magyarázattal szolgál: a Bálint-nap körüli napokon az ókori Rómában két vallásos ünnep is létezett, Pán ünnepe és a Lupercalia vagy Februa. Ezeket az ősi
eredetű pásztorünnepeket február
13-15. között
tartották. A Lupercalia tisztító szertartásokból és
termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a
fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet
hozzon.
Bárhogy is
nézzük, sem a kivégzés, sem a kecskebőrrel korbácsolás nem igazi szerelmi
gesztus. De mit számít ez, a Valentin-nap mára akkor is a szerelmesek ünnepe
lett.
Boldog
Valentin-napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése