Galileo Galilei, a heliocentrikus (napközpontú) világkép egyik legelismertebb terjesztője.
Jelen korunkban, ez szinte természetes: A Föld a Nap körül kering. Az 1600-as
éveket azonban nem a tudomány és a realitás, hanem az egyház
megkérdőjelezhetetlen hatalma uralta, és aki az általa hirdetett tanokkal
szembe mert szegülni, az életével is fizethetett a máglyán. Ebben a cikkben
annak járunk utána, Galilei mégis miért tartotta fontosnak terjeszteni az
általa tudományos felfedezésekkel alátámasztott elméletet, és miért tudta
életét megőrizni annak ellenére, hogy az egyház elítélte.
1564. 02. 15-én született, zenész
családban. Apai hatásra kezdett bele az orvosi tanulmányokba, de igazából a
matematika és a fizika érdekelte. Mikor az egyetemet anyagi okokból abba
kellett hagynia, figyelme véglegesen a természettudományok felé fordult.
Elsőként ő használta az égbolt tanulmányozására a távcsövet – sokan tévesen
neki tulajdonítják annak feltalálását, de azt már korábban feltalálták. Saját
maga készített távcsövével 1610-ben felfedezte a Jupiter négy nagy holdja közül
hármat, majd még egyet; megfigyelte, hogy ezek néha el-eltűnnek a Jupiter
mögött, tehát úgy gondolta a kisebb holdak a Jupiter körül keringenek.
Megfigyelte a Vénusz Holdhoz hasonló fázisait. Felismerte és lejegyezte a
Napfolt tevékenységeket, valamint, hogy a Hold felszíne nem egyenes, hanem hegyek
és völgyek alkotják. Mindezen felismerései arra sarkallták, hogy ellentétben az
egyház által hangoztatott geocentrikus világképpel (vagyis a Föld van a
középpontban, a Hold és a többi égitest körülötte ’állnak’), a kopernikuszi
világkép lehet a helyes, miszerint a középpontban a Nap áll és a Föld és a
többi bolygó körülötte keringenek. Mindezt közzé is tette műveiben, amire egy
idő után az egyház is reagált. 1632-ben perbe fogták, az egyházi törvényszék
(vagyis a Szent Inkvizíció) felszólította, hogy vonja vissza tanait, és tagadja
meg műveit. A per tétje akár Galilei élete is lehetett volna, hiszen alig 30
évvel korábban Giordano Bruno dominikánus szerzetest többek között, a
heliocentrikus világkép hirdetésének vádjával ítélték máglyahalálra. Galilei
azonban befolyásos barátokkal büszkélkedhetett egyházi körökben, akik ugyan nem
ismerték el felfedezéseit, mégis közbenjártak érdekében. E miatt az ítélet:
életfogytiglani házi őrizet, valamint könyveinek betiltása, súlyos tévedés és
eretnekség gyanúja miatt. Galilei ennek ellenére titokban tovább dolgozott,
egészen addig, míg az őrizet alatt meg nem vakult. 1642 januárjában, békében
hunyt el. Híres mondása: „És, mégis
mozog” , egyes források szerint az ítélet kihirdetése után hangzott el.
Galilei a 24/6-os
csoportot erősíti, 6-os sorsszámával, képes megmutatni a világ számára, a
szépséget, a rendszert. Ez a szám a leginkább kompromisszum kész, ők azok,
akik saját és mások érdekeit nézve inkább a békés kompromisszumot választják,
mint a nyílt konfrontációt. Erre bizonyíték többek között az a munkája,
amelyben formálisan visszavonja a napközpontú világkép mellett felsorakoztatott
érveit, de aki képes a sorok között olvasni az látja, hogy éppen megerősíti
azt. (Dialogo: Párbeszédek a két
legnagyobb világrendszerről, a ptolemaiosziról és a kopernikusziról) Minden
6-os sorsszámmal rendelkezőnek feladata hogy kiálljon magáért, saját
nézeteiért, véleményéért, de ennek nem feltétlenül kell provokatívnak, sértőnek
lennie. Galileo is ezt az utat választotta.
4-5-6 síkja rendkívül
ellenállóvá teszi, nagy fizikai erőt kölcsönöz az illetőnek. a férfiak sokszor
robosztusak, a nők pedig átlagon felül bírják a munkát. A természettudományok
iránt való rendkívüli érzékenységét a képletében meglévő sok 6-os szám adja.
Ezekkel, és a sorszámával együtt ért jól nem csak a fizikához, de a zenéléshez
is: kiválóan játszott lanton és orgonán. Akinek a képletében ennyire túlsúlyban
van a 6-os szám, ott általában nagyobb jelentőséget kapnak a gasztronómiai
élvezetek (esetleg azok hiánya). Galileo, tagja volt az ún. "haspókok klubjának",
ahol mindenféle egzotikus állatot kóstoltak meg, kígyót, sőt egyszer egy
baglyot is.
Az, hogy
munkássága ennyire beleivódott a köztudatba, hogy az utókor elsősorban rá
emlékezik, ha a heliocentrikus világképről van szó – hiszen az ókortól kezdve
sokan foglalkoztak ezzel az elmélettel – az a hiányzó 7-8-9-es síkjából adódik.
Akinek ez a sík nincs meg, az a fejlődés útját kell járja, szinte mindig a
jövőt fürkészi, valami újat alkotva vagy hirdetve, olyan módszerrel, ahogy azt
előtte még senki sem tette.
Élete és művei,
egy új korszakot nyitottak a kutató elmék számára, alapot nyújtva többek között
Newton és Einstein és még számos nagy gondolkodó számára.
Szerző: Fejérvári Laura, okleveles számmisztikus és Tarot mester
További érdekességek a kártyavetésről: http://tigrisszem.tk/index.php/tarot-kartya
Az Achirit Ezotéria oldalán megjelenő összes cikk és írás a szerzői jog védelme alatt áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése