Hova is tartunk most?

„Meg tudod változtatni a múltat? Nem, ugye? Pedig sokan megpróbálják, különösen manapság. A jövőt sem lehet megváltoztatni, csak ha mi változunk meg. Az emberek általában a jelent sem látják, csak azt hiszik. Nem jönnek rá, hogy jelen és a jövő csupán a múltjuk vetülete. Olyan ez, mint amikor fölnézel a csillagos égre, és elfogadod, hogy a csillagok ott vannak, holott pontosan tudod, hogy az égbolt egy évmilliókkal ezelőtti állapot lenyomata. A távoli csillagok többsége már kihunyt, felrobbant, csak az óriási távolságból még nem ért ide az információ. Csak később fognak rádöbbeni az emberek arra is, hogy a szemük láttára hullott darabokra körülöttük mindaz, amiben ma élnek, és ők mégsem vették észre.”

(Kepes András: Tövispuszta)

Az elmúlt hetekben olvasott könyvek hatására az fogalmazódott meg bennem, hogy az emberiség eddigi felkészülése talán „mostantól” már lehetővé teszi az elmozdulást egy másfajta gondolkodás felé. Akár a fenti könyvből származó idézet alapján is mondhatjuk azt, hogy ha fel tudjuk vállalni önmagunkat, felelősséget vállalunk a tetteinkért, és tudatosítjuk az emberek egymással való játszmáit, ki tudunk törni a megszokásokból.

James Redfield Mennyei prófécia c. könyvében leírt felismerések alapján elsőként a titokzatos „véletlenek” hatásának megfigyelése a fontos, valamint eleve annak felismerése, hogy nincsenek véletlenek, mert minden valamilyen okból történik. Az emberi kultúrában spirituális ébredés megy végbe, valamint elérte a kritikus értéket azoknak az embereknek a tömege, akik életüket spirituális fejlődésnek tekintik, olyan utazásnak, amelyet rejtélyes véletlenek irányítanak.

A második felismerés az újfajta világszemlélet kibontakozása, a teljesebb világkép kialakulását jelenti. Nyitottá válnak az emberek az élet valódi céljára.

A harmadik felismerés szerint az egész mindenség egyetlen nagy energiarendszer, amiről valamikor régen leszakítottuk magunkat, ezért keressük ezen energia forrását. Minden, ami létezik, energiából épül fel, amit érzékelni és intuitív módon felfogni is képesek vagyunk.

A negyedik felismerés során megtanulható, hogy minden emberi konfliktus tulajdonképpen arra megy ki, hogy a másiktól energiát nyerjünk, vagyis a konfliktusok egyszerűen az energiáért folytatott küzdelem megnyilvánulásai. Miután az emberek elszakadtak az ősi energiaforrástól, csak a másiktól nyert energiaszerzés tudománya maradt meg, amit egyszerűen manipulációnak hívunk. A konfliktusok valódi forrása ez. A módszer viszont nem jó, hiszen ahelyett hogy emelnénk saját és mások energiaszintjét, csak és kizárólag elvesszük tőlük, tehát a hiányt ők is pótolni akarják és az ördögi kör beindul.

Az ötödik felismerés az energiaszerzés más módja. Nem a többiektől kell lopni, vagyis konfliktusok, harcok árán megszerezni, hanem az ősenergiából befogadni. Mivel a harmadik felismerésben már rájöttünk, hogy egy nagy energiarendszerben élünk mindannyian, más dolgunk nincs, mint oda csatlakozni. A belső, isteni energiaforráshoz fűződő kapcsolat minden vallás alapja, a szeretet maga.

A hatodik felismerés igazi önmagunkhoz való visszatalálás, önmagunk megismerése, az eddig ismételt drámák, játszmák elhagyása. Ennek a ténynek a felismerése, és az eddig cselekvésminta megváltoztatása mindenkinek saját magával szemben lévő felelőssége.

A hetedik felismerés a valódi ÉN evolúciója, a helyes kérdésfeltevés, és a tennivalók intuitív megérzése. Amint megértjük személyes küldetésünk célját, több „véletlen” történik velünk.

A nyolcadik felismerés lényege a többi emberhez való viszony újszerűségében rejlik. Felismerhető, hogy miként tudjuk a legjobbat kihozni magunkból és a többiekből is, így folyamatossá tehető az ÉN fejlődése.

A kilencedik felismerés a spirituális tudatosság távlatait mutatja meg, azzal hogy egyre inkább spirituális lényekké válunk. Ez az út Istenhez. A fejlődés során a szinkronicitás erősödik, egyre magasabb energiaszintre emelkedünk.

A tizedik felismerés a látomás megőrzése. Ha teljessé tettük az előző kilenc felismerést, akkor élhetjük át a tizediket. Ezt a felismerést már nem a fizikai síkon tapasztalhatjuk meg. Az életfeladatunk felidézése, átélése, hogy mit is akartunk elérni ebben az életünkben, miért is születtünk le a Földre.

A tizenegyedik felismerésben megtapasztalhatjuk az imamezőink erejét, tehát, hogy mennyire vagyunk képesek a gondolataink általi teremtésre. Ha félelem tölti ki gondolatainkat, az valósul meg, ha tudunk pozitívan gondolkozni, és félelmeinket feldolgozva már a vágyott állapotra összpontosítani, úgy az válik valóra. A magunkból való kiindulás, nem a külső hatások által befolyásolt élet adhat kapaszkodót, vagyis a hit. Hit magunkban, Istenben, a szeretetben, a létezésben. De hívhatjuk ezt egyszerűen pozitív gondolkodásnak, bevonzásnak, teremtésnek is. A másokkal közös hit, vágyak által kiterjeszthetjük az energiamezőt többszörösére.

Mindegy milyen úton jutunk el a végső célhoz, a lényeg, hogy elérjük. Ez a kiszabadulás lehetősége, a félelmek megszüntetésének módja, a boldog élet alapja. 

A cikket írta: Körmöczi Zsuzsanna

Az Achirit Ezotéria oldalán megjelenő minden cikk a szerzői jog védelme alatt áll.