Az önismeret labirintusában - Sétáló meditáció

Egy nagyon érdekes és Magyarországon még kevéssé ismert meditációs módszerről szeretnék most mesélni – a labirintusjárásról. Aki elhozta nekünk ezt ide, egy az emberek segítésével, támogatásával és fejlesztésével több éve foglalkozó szakember. Dióhéjban álljon itt néhány tudnivaló tőle:

A labirintusjárás egy ősi meditációs gyakorlat, amely megnyugtatja az elmét, lelassítja a gondolatokat, előhozza a látomásokat, megérzéseket. Rajta keresztül támogatást és tisztánlátást kaphatunk, vagy válaszokat bizonyos problémákra és segítséget a szükséges célok felállításában a spirituális úton.

A labirintus egy egyjáratú, ívelt (út)vonal, amely a bejárattól elvezet a központig. A labirintus különbözik az útvesztőtől. Az útvesztőben kanyarok, vakfordulók és zsákutcák vannak és az ember elvész abban a kirakóban, amit meg kell oldani. A labirintusban nem lehet elveszni, mivel a befelé vezető út egyben a kifelé vezető is. Ez egy ősi, egyetemes minta, amelyet majd minden kultúrában felleltek, a világ minden részéről. A labirintusok története több mint ötezer évre nyúlik vissza. 

Két ősi “alap-labirintust” különböztetünk meg: a klasszikus 7-körös és a középkori 11-körös labirintust, ezek mellett számos modern mintájú forma ismert. A labirintus az egyik legősibb szemlélődő eszköz, amit az emberiség ismer és használ, legyen szó akár személyes, spirituális fejlődésről, vagy személyiség-fejlesztésről. A labirintus mindenki számára nyitva áll, bármilyen úton is járjon, bármilyen vallási háttérrel is rendelkezzen. Nincs semmilyen dogma, ami a labirintushoz kapcsolódik, és olyan sincs, hogy egy labirintust valaki jól, vagy rosszul jár be. A labirintust alkotó ívek semleges területet teremtenek és ezáltal egyfajta menedéket is adnak: biztonságos és szakrális hely ez, amelyen belül legbensőbb énünkkel tudunk (újra-)kapcsolódni, valamint a lélek, a szellem világával. A labirintusba belépő embernek kettős célja van. Megtalálni a középpontot és visszatérni onnét. Be kell járnia az alvilágot, és vissza kell találnia az élők világába, azaz újjá kell születnie.     Ily módon a labirintus az a hely, ahol az átalakulás megtörténik. 

A beavatás misztériuma ez, így a labirintus egy újabb minőségben, mint a beavatási szertartás próbatétele van jelen. A próba teljesítése során az egyén átalakul, kiválasztottá válik maga is. A labirintus rendezett terének bejárása során a résztvevő lelke megtisztul. A középpont, a szent titok, a misztikum elérése csak rendezett, tiszta lélekkel lehetséges, a visszaút pedig egyfajta győzelem a halál felett, visszatérés a létező világba, újjászületés. 

Vállaljuk-e azt a szellemi átalakulást, mely az utunk során ér bennünket?
Döntésünk mindenképp elindít bennünket egy spirituális úton. Ennek végigjárásához egy passzívabb, de mégis magasabb kreativitást és intuíciót igénylő gondolkodásmód szükséges.
A végeredmény a középpont megtalálásával párhuzamosan önmagunk megtalálása, rejtett vagy napirenden lévő problémáink feldolgozása, lelkünk belső útjainak feltérképezése és az onnét való visszatérés a világba, de már egy megváltozott minőségben.

Álljon itt kedvcsinálónak saját élményem beszámolója:

Egy teljesen egyszerű, meleg szavú ajánlás alapján, gondolkodás nélkül jelentkeztem be egy számomra ismeretlen emberhez, labirintusjárásra. Elvárás nem volt bennem csak kíváncsiság és nyitottság. Nagy rácsodálkozás volt mit is hozott ki belőlem “egy kis séta”. Bent a labirintusban eltűnt tér és idő. Ott is voltam meg nem is, egyik pillanatban szinte bent a közepén - a másik pillanatban kint a legszélén. Hol is vagyok? Ki is vagyok én? Akarás nélkül, sikerült megtalálni az utat belső önmagamhoz. Pedig csak lépegettem a fehér kőlapokon és hagytam, hogy jöjjenek az emlékek, a képek, öntsenek el az érzések. Saját magamnak tettem fel egy kérdést és az a részem válaszolt, aki csak őszinte válaszokat tud adni. Még ha fáj is. És fájt. Míg bejutottam a középpontba hullámokban tört rám a fájás és sírtam. Annyi kisíratlan könnyem volt és ott hagytam, hogy kijöjjön. Bent középen meg csak róttam a köröket, csak róttam. Mintha örvényben lettem volna. Nem bírtam kilépni. Tudatában voltam mindennek, de nem bírtam! És amikor ezt felismertem és elfogadtam, meg is nyugodtam. „Majd elindulok kifele, amikor ott lesz az ideje”. Aztán egyszer csak ott volt. Akkor kiegyenesedtem, szívtam be a jó levegőt, beindultak a lábaim és felszabadultság érzése járt át. És öröm. És reménység. Hit magamban. Erősnek éreztem magam. És megint sírtam, de ezek már örömkönnyek voltak!                                                     

Kívánom, hogy Te is tapasztald meg ezt az egyszerű csodát.

Mohácsi Lizi

Kapcsolódó cikkek:

Ha jobbá akarod tenni az életed
Változz sikeressé
A befelé figyelésről: Hogyan jelez a tested?
Kulcsszavak a pozitív gondolkodáshoz - a HOGYAN
A düh kezelése az EFT módszerével





Az Achirit Ezotéria oldalán megjelenő minden cikk és írás a szerzői jog védelme alatt áll.