Mitől lesz karácsony a karácsony?

Ha szeretet tölti be, a legkisebb lakásból is igazi otthon varázsolható, ahova jó hazajönni. Sőt, valójában az otthont nem is lehet falak közé rakni, mert a szívünkben van. A Karácsony egy ugyanilyen „valami”, ami szeretet nélkül semmit sem ér. Ha megteremtjük magunkban, és a környezetünkben azt a kellemes biztonságot, megnyugvást, akkor ott az otthon. Ez egy érzés, ami jöhet a társunktól, vagy saját magunktól.

De ha társ nélkül, egyedül is töltjük, töltenénk a Szent Estét, nem kell magányosnak lenni. A szeretet mindent betölthet, és ha másokra figyelünk, azzal nem csak jót teszünk, de a saját magányunkat is egyből megszüntetjük.

Boldogtalan csak az lehet, akinek az életéből hiányzik a szeretet, és ez önmagunk szeretésével kezdődik. Ha mindig kívül keressük a boldogságot, és mástól tesszük függővé, olyan illékony, bizonytalan helyzetet teremtünk magunknak, amitől függni „életveszélyes”. A belső béke, a szeretet belőlünk kell hogy kiinduljon. Aki szeretni tudja magát, azt mások is szeretni fogják, mert egyből egy szeretetre méltó ember benyomását kelti mindenkiben.

Másoktól nem a saját életünk megoldását kell várni, és nem mástól kell függővé tenni a saját boldogságunkat. Adni akkor tudunk, ha bennünk már megvan az érzés. És milyen jó egy olyan ember mellett lenni, aki szeret. Az, hogy magunkat szeretjük, a legkevésbé sem önzés. Sőt! Amint eljutunk oda, és nem mástól várjuk, azonnal megteremtődik a belső béke, amihez minden ember vonzódik, még ha nem is tudatos szinten. A másikat elfogadni teljes valójában, úgy, ahogy van, a hibáival együtt, csak akkor tudjuk, ha már magunkat is elfogadtuk. Változtatni pedig szintén csak saját magunkon tudunk. Mindennapjainkat úgy élhetjük, ahogy mi akarjuk, és nem a másik változásától, hozzáállásától kell függjön a mi viselkedésünk. A lélek önmagában teljes és sérthetetlen. Nem hiányzik belőle semmi, és nem is kell neki semmi. A külső világ hajlamos elvakítani minket, de valójában a bőrünk alatt egyformák vagyunk. Nem a másik bőrébe, és az azáltal megjelenített képbe szeretünk bele, hanem abba a lénybe, aki benne lakozik. Az pedig tökéletes. A hibáival együtt tökéletes. Az ego elengedésével rájöhetünk, hogy valójában mihez is ragaszkodtunk idáig? Ha már nem azok a felszínen megjelenő dolgok lesznek fontosak, akkor nem szenved tovább az ego és nem hajt minket a megvalósíthatatlan felé, nem akar a vágyainak élni. És ettől megszűnik a szenvedés.

Ha az ember ráébred arra, hogy ő teljesen független attól, amit az ego akar, akkor észrevehető lesz, hogy a tiszta lélek a szeretettől működik, nincs szüksége másra a boldogsághoz. A társsal való együttlét segíthet ráeszmélni a valódi értékekre, valódi önmagunkra. Igaz ez hoz magával vitákat, és megoldandó feladatokat, de ezeken keresztül tanulhatjuk meg az élet valódi értelmét. Ahogy a kisgyerek is sok gyakorlással sajátítja el a legalapvetőbb dolgokat, ami az élethez kell, úgy felnőttként is többször kerülünk olyan helyzetbe, ami nehézséget okoz, de csak addig, amíg meg nem tanuljuk jól csinálni.

A Karácsony lehetőséget ad az egymásra figyelésre, felhívja a figyelmet a szeretetre, amit nyilván az év többi napján is ugyanannyira szem előtt kellene tartani, csak ugye a kifogások.

Idén csináljuk másképp, mint eddig! Ne vesszünk össze, még ha nyomós okot találnánk rá, akkor se. Legyünk békében önmagunkkal, figyeljünk a másikra, hagyjuk, hogy úgy legyen, ahogy szeretné, bízzunk benne, hogy ő is jót akar nekünk. És kérjük meg az angyalokat, segítsék a tervünket! Én biztos vagyok benne, hogy ők nagyon figyelnek ránk, és csak arra várnak, hogy az emberek végre hittel szólítsák meg őket!

Körmöczi Zsuzsanna