2012. október 15., hétfő

Hipnózissal a fogantatás sikeréért


Az egyik legérthetetlenebb, és egyben talán leginkább frusztráló kérdés egy pár életében, ha, bár mindketten kivizsgáltatják magukat és egyiküknél sem találnak semmilyen problémát, ennek ellenére mégsem fogan gyermekük . Ilyenkor gyakran évekig tartó "kanosszát" járnak anélkül, hogy siker koronázná a próbálkozásaikat. Ha mindketten biológiailag teljesen egészségesek, akkor hogyan lehetséges, hogy nem tud természetesen úton gyermekük foganni? Sok esetben még az is előfordul, hogy a pár egyikének már van gyermeke korábbi házasságából. Egy nő számára azonban különösen fontos, hogy párjától, férjétől gyermeke szülessen.

Bármilyen furcsának tűnik, a gyermekvállalásnak lehet az egyik akadálya az a tény, hogy a nő számára jobb, ha nincs gyermeke. Csupán ezt ő maga nem tudja. Mivel a folyamat tudat alatt zajlik, mindaddig nem tud változtatni a helyzeten, míg ki nem deríti, hogy miért jó neki, ha nem születik gyermeke.
A „gyermektelenség” a velejárója egy olyan tanult, és hibás viselkedésmintának, mely számára korábban hasznosnak bizonyult. Mindaddig, amíg ezt a viselkedésmintát alkalmazza, nem fogan gyermeke. Ezért először ezt a hibás viselkedésmintát kell felfedni, majd megváltoztatni. Ezt követően válhat képessé arra, hogy gyermeke foganjon.
A fent említett okot azért nehéz kideríteni, mert mindenki, aki ilyen helyzetbe kerül, megingathatatlan magabiztossággal állítja, hogy neki jó lenne az, ha babája születne. Mi lehetne ebben rossz? Szerencsére hipnózisban gyorsan fényt lehet deríteni a valódi okokra, mint ahogyan az a következő esetben is történt.

A példaként itt álló esetben az egyetlen nyom az volt, hogy a hölgy munkájának elveszítésétől tartott annak ellenére, hogy férje magas pozícióban dolgozott, jól keresett és akár egyedül is képes lett volna arra, hogy eltartsa a családját. A nő feszültséggel vegyes szorongást érzett, ami elindította visszafelé, az okok irányába. Évekkel korábban érzett hasonlót, amikor kereskedőként dolgozott, és a főnöke megkeserítette az életét a hétről hétre ismétlődő értekezletekkel, forgalmi tervekkel, elvárásokkal.
Sőt, ezt megelőzően is találkozott már ezzel az érzéssel, amikor az első komolyabb barátja magával rántotta a „nagyvilági” életbe. Nem tetszett neki, de a folyamatos nyomás megtette a hatását. Más választása nem lévén, belevetette magát az élet sűrűjébe, bár minden porcikája tiltakozott ellene. Inkább ezt választotta, mint hogy elveszítse a kapcsolatot és egyedül maradjon.

A regresszió végén aztán visszajutottunk az édesapjához, akinek szeretetéért szinte bármire képes volt gyermekkorában. De hiába, apja soha meg nem dicsérte volna vagy ismerte el, csupán csak utasított, számon kérte vagy büntette. Nehéz gyermekkora volt. Ilyen háttérrel – igaz tudattalanul – valóban nem szívesen vállal senki gyermeket. Ráadásul végül önkéntelenül még ki is mondta, amit a szíve legmélyén érzett és hurcolt magával évtizedek óta: ha ilyen a gyerekkor, akkor inkább nem vállalok gyereket!

Ahhoz, hogy gyermeke születhessen, először meg kellett békélnie azzal, ami történt, és megváltoztatnia azokat az érzelmeket, melyek ezekhez az emlékekhez kötődtek. Miután az érzelmei, és velük emlékei megváltoztak, kerülhetett sor a viselkedésminta tudatalattiban történő átírására is, ami azzal az eredménnyel járt, hogy elhárult az akadály a gyermekvállalás elől. 

Loós Balázs


Az Achirit Ezotéria oldalán megjelenő minden cikk és írás a szerzői jog védelme alatt áll.


Nincsenek megjegyzések: