Az egyik legérthetetlenebb, és egyben talán leginkább
frusztráló kérdés egy pár életében, ha, bár
mindketten kivizsgáltatják magukat és egyiküknél sem találnak semmilyen problémát, ennek ellenére mégsem fogan
gyermekük . Ilyenkor gyakran évekig tartó "kanosszát" járnak anélkül, hogy siker
koronázná a próbálkozásaikat. Ha mindketten biológiailag teljesen egészségesek,
akkor hogyan lehetséges, hogy nem tud természetesen úton gyermekük foganni? Sok
esetben még az is előfordul, hogy a pár egyikének már van gyermeke korábbi
házasságából. Egy nő számára azonban különösen fontos, hogy párjától, férjétől
gyermeke szülessen.
Bármilyen furcsának tűnik, a gyermekvállalásnak lehet az
egyik akadálya az a tény, hogy a nő számára jobb, ha nincs gyermeke. Csupán ezt
ő maga nem tudja. Mivel a folyamat tudat alatt zajlik, mindaddig nem tud
változtatni a helyzeten, míg ki nem deríti, hogy miért jó neki, ha nem születik
gyermeke.
A „gyermektelenség” a velejárója egy olyan tanult, és hibás
viselkedésmintának, mely számára korábban hasznosnak bizonyult. Mindaddig, amíg
ezt a viselkedésmintát alkalmazza, nem fogan gyermeke. Ezért először ezt a
hibás viselkedésmintát kell felfedni, majd megváltoztatni. Ezt követően válhat
képessé arra, hogy gyermeke foganjon.
A fent említett okot azért nehéz kideríteni, mert mindenki,
aki ilyen helyzetbe kerül, megingathatatlan magabiztossággal állítja, hogy
neki jó lenne az, ha babája születne. Mi lehetne ebben rossz? Szerencsére hipnózisban
gyorsan fényt lehet deríteni a valódi okokra, mint ahogyan az a következő
esetben is történt.
A példaként itt álló esetben az egyetlen nyom az volt, hogy a hölgy munkájának elveszítésétől tartott annak
ellenére, hogy férje magas pozícióban dolgozott, jól keresett és akár egyedül
is képes lett volna arra, hogy eltartsa a családját. A nő feszültséggel vegyes
szorongást érzett, ami elindította visszafelé, az okok irányába. Évekkel
korábban érzett hasonlót, amikor kereskedőként dolgozott, és a főnöke
megkeserítette az életét a hétről hétre ismétlődő értekezletekkel, forgalmi
tervekkel, elvárásokkal.
Sőt, ezt megelőzően is találkozott már ezzel az érzéssel,
amikor az első komolyabb barátja magával rántotta a „nagyvilági” életbe. Nem
tetszett neki, de a folyamatos nyomás megtette a hatását. Más választása nem
lévén, belevetette magát az élet sűrűjébe, bár minden porcikája tiltakozott
ellene. Inkább ezt választotta, mint hogy elveszítse a kapcsolatot és egyedül
maradjon.
A regresszió végén aztán visszajutottunk az édesapjához, akinek
szeretetéért szinte bármire képes volt gyermekkorában. De hiába, apja soha
meg nem dicsérte volna vagy ismerte el, csupán csak utasított, számon kérte vagy
büntette. Nehéz gyermekkora volt. Ilyen háttérrel – igaz tudattalanul – valóban
nem szívesen vállal senki gyermeket. Ráadásul végül önkéntelenül még ki is
mondta, amit a szíve legmélyén érzett és hurcolt magával évtizedek óta: ha
ilyen a gyerekkor, akkor inkább nem vállalok gyereket!
Ahhoz, hogy gyermeke születhessen, először meg kellett
békélnie azzal, ami történt, és megváltoztatnia azokat az érzelmeket, melyek
ezekhez az emlékekhez kötődtek. Miután az érzelmei, és velük emlékei
megváltoztak, kerülhetett sor a viselkedésminta tudatalattiban történő
átírására is, ami azzal az eredménnyel járt, hogy elhárult az akadály a
gyermekvállalás elől.
Loós Balázs
Az Achirit Ezotéria oldalán megjelenő minden cikk és írás a szerzői jog védelme alatt áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése