2007 nyarán, amikor
a SiLverKart épülete elkészült, az egyik alkalommal éppen a konyhába és a hozzá
tartozó raktárhelyiségekbe vezető hátsó lépcsőn mentem felfelé, amikor elkapott
ez az érzés. Nem sokszor fordult elő életemben. Megtorpantam: jó helyen vagyok,
itt kell lennem. Ismerős érzés egy ismerős helyen, ahol jártam már korábban.
Akkor már határozott elképzelésem volt a „Deja vu” élmény mibenlétéről,
úgyhogy inkább azon gondolgodtam, hogy miért pont ezen a helyen érzem ezt? A
SiLverKart újonnan tervezett, és frissen megépített csarnoka számos
jellegzetes, impozáns elemet foglal magába, én mégis a fehérre meszelt,
teljesen jellegtelen mindenféle díszítést nélkülöző hátsó lépcsőn éltem át a
Deja vu élményét. Ugyanilyen lépcső bárhol másutt is lehetett volna, de én nem
máshol éreztem ezt, hanem itt.
Nagyritkán, ha
belefutok valahol egy rövidebb-hosszabb fejtegetésbe a Deja vu élménnyel
kapcsolatban, mindig érdeklődve figyelem, hogyan igyekeznek különböző emberek
hol tudományosabb, hol kevésbé tudományos alapokra támaszkodva megmagyarázni,
hogy ez vajon mi lehet, és honnan származik. 2007 nyarán már túl voltam azon az
olvasmányomon, amelyik számomra tökéletesen kielégítő magyarázattal szolgált.
Azóta a hipnózisülések alkalmával számtalanszor fel is használtam ezt a tudást
regressziós és progressziós folyamatok során.
A könyvet Dr. Michael Newton írta a címe: Lelkünk útja, ajánlom mindenkinek, aki
szeretné tudni, hogy miért van itt, miért pont ezt az életet éli, és hogyan
döntött róla saját maga. Ezt, és sok más hasznos dolgot is megtudhat belőle. Az
egyik ilyen a Deja vu élménye.
Amikor a lélek
számára elérkezik az idő, hogy új testbe inkarnálódjon, akkor a vezetője
(mindenki nevezze úgy, ahogy számára megfelelő) segítségével összeállítja
élettervét. Ez az életterv érzelmi lenyomatok sorozata. Olyan
történésekből, tapasztalatokból áll, amelyek a számára feldolgozandó érzelmeket
váltják ki benne. Ezek az érzelmek motiválják döntéseit élete során. Az
életterv, melyet ekkor összeállítanak és végignéz nagyjából olyasmi, mintha egy
mozi filmet nézne végig. Mielőtt elindul útjára az új élet felé, rögzítenek a
lelkében néhány olyan mozzanatot, melyek kellemes érzést kiváltva emlékeztetni
fogják őt arra, hogy jó helyen jár, jó úton halad. Olyan, mint amikor pont
kerül egy fejezet végére. A fejezeteket ő tölti meg tartalommal. Döntéseit
szabadon hozhatja, és olyan úton haladhat, mely számára a legmegfelelőbb,
azonban az érzelmi lenyomatokat nem tudja elkerülni. Azok kötelezőek, és azok
motiválják a döntéseit.
Nagyjából úgy lehet
ezt elképzelni, mint, ha valakinek egyik városból el kellene jutnia valahogyan
egy másikba. Az, hogy gyalog, kerékpárral, autón, vagy vonaton teszi meg az
utat, teljesen mindegy. Úgy dönt, ahogy neki tetszik. Ha gyalog megy, akkor
lehet, hogy az egyik útszéli kocsma mellett elhaladva bele fog kötni egy
részeg, ami kivált benne egy érzést, kialakítva egy konfliktus helyzetet. Ezt a
konfliktust, és a benne rejlő érzelmet kell megoldania.
Ha autóval megy, akkor
talán egy ittas sofőr fog belerohanni, kialakítva ugyanazt a helyzetet, csak
más viszonylatban. Míg a vonaton „ugyanez” a részeg a büfékocsiban, vagy az
egyik állomásnál jelenik meg. A lényeg az érzelem és a konfliktus,
valamint az, hogy megtalálja-e a megoldást.
Deja vu élménye
akkor lesz, amikor a feladatként vállalt érzelemre és az azt rejtő konfliktusra
megoldást talált. Miután ez sikerül neki, megérkezik a célállomásra, abba a
városba, ahová indult. Ott lesz Deja vu élménye, mely jelzi a számára, hogy a
felvállalt feladatot megoldotta, a szakaszt sikeresen lezárta, következhet egy
új szakasz új feladattal. A lényeg nem az, hogy mi ez a hely, vagy
esemény, ami az érzést kiváltja, hanem az, hogy megnyugodhat: JÓ ÚTON HALAD.
A cikket írta és a téma szakértője Loós Balázs hipnocoach, mester hipnotizőr
Foto: Freedigitaphotos.net/Jomphong_10050879
Az Achirit Ezotéria oldalán megjelenő minden cikk és írás a szerzői jog védelme alatt áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése